Kreativitás és Innováció a vidékfejlesztésben

// június 23rd, 2010 // 2010, Archívum

2009 a Kreativitás és Innováció Európai éve volt – ha esetleg nem vettük volna észre, bár manapság az innováció, a régi szabályok és lehetőségek felülíródása a hétköznapok részévé vált.
Mindenesetre ez a minősítés az EU hivatalosan képviselt ügye volt, melyre az EU polgárság figyelmét fel kívánták hívni.
Az Európai Bizottság az idei évet egyébként a „szegénység és társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem” évének nyilvánította.
Az Eu Rural Review magazin szerkesztői a tavalyi évet összegezve az „innováció” fogalmát a vidékfejlesztés értelmezési tartományában járták körbe.
A Vidékjáró összeszedte és lefordította a kiadvány legmagvasabb gondolatait és tényeit.

Jean-Luc Demarty (az EB agrár-vidékfejlesztési albizottságának vezetője) az előszóban így rajzolta fel a horizontot:

„ A Közös Agrárpolitika felülvizsgálata (Health Check) során fő prioritást kapott az innováció. Próbáljuk elősegíteni, támogatni a legszélesebb területen, legyen szó olyan kihívásokra adott válaszokról, mint a klímaváltozás, a biodiverzitás megőrzése, a vízminőség biztosítása, a megújuló energiaforrások igába fogása, a versenyképesség feljlesztése, a szarvasmarha-szektor átstruktúrálása.

Kreatív vidéki megoldásokat támogat az EU Válságkezelési Csomagja is – ezt a programot kifejezetten a globális pénzügyi krízis kezelésére hozták létre. A fent említett kihívásoknak való megfelelésért tett erőfeszítések aláhúzása mellett ez a csomag „okos beruházásokkal” kívánja csökkenteni a területi egyenlőtlenségeket is. A vidékfejlesztési politikánk fontos szerepet fog játszani a digitális szakadékok áthidalásában.”

Demarty úr, tapasztalataira hivatkozva állítja, a LEADER-megközelítés különösen jó az innovációban, a helyi szereplők erősek a megfelelő megoldások kifejlesztésében. Soraiban arra int: ne magas szinten és csúcstechnológiákban gondolkodjunk az „innováció” kapcsán, mivel kiváló helyi vidékfejlesztési kezdeményezéseket lehet találni mind a 27 tagállamban.

A kiadvány tengelyekre bontva mutat be ilyen kezdeményezéseket.

Észtországban, Harju megyében egy gazda első tengelyes támogatással a nálunk is szép számmal épülő bioetanol üzemet épített, egy spanyol projekt leutánzásaként. Húsz munkahelyet hozott létre a beruházás, köztük tudásigényes pozíciókat is, vagyis szakértelmet tart meg és vonz a környékre. Az üzem a környékbeli gazdaságok szerves hulladékát és cukorrépáját dolgozza fel. A cikk megjegyzi, hogy ebben az esetben a lokális innováció eredménye globális környezetvédelmi célokhoz is illeszkedik, az évi 3000 tonna üzemanyag előállításával.

A bajor tehenészetek Chiemgau régióban fordítottak egyet a szokásos beruházási gondolkodásmódon, és termékeik élelmiszeripari értéknövelését úgy oldották, meg hogy egy terepjáró mögé kötött mobil sajtkészítő kocsit állítottak üzembe a környéken. A költségek alacsonyak, a kockázat kicsi, a fogadtatás remek: évi 250 napon dolgozik a jármű, speciális termékeket előállító kicsi gazdaságoktól a legnagyobbakig. Az élelmiszerbiztonsági követelményeknek könnyű megfelelni, mert a nyers tej ellenőrzési eszközei már megvannak, a sajtok kezeléséhez szükséges drága berendezéseket pedig így nem szükséges kiépíteni.

Az egyszerűség ennek az innovációnak az ereje.

(A projektről a Német Nemzeti Vidéki Hálózatnál lehet érdeklődni: dvs@ble.de.)

Harmadik tengelyes projektre a lengyel Lanckorona község civil szervezetét, a HORYZONTY ITD példáját hozza a lap. A szervezet a környék természeti szépségeire és kulturális örökségére alapozza a gazdasági lehetőségeket. Üzemeltetnek egy helyi kézművesmunkákat áruló boltot, kávézót, éttermet, workshopokat szerveznek a környékbeliek átadható tudásából (fazekasság, történelem, kézművesség), túrákat vezetnek, konferenciákra és helyi fesztiválokra szervezik a közönséget. Mindezt erőteljesen áthatja kulturális mellett a természeti környezet iránti tisztelet. A tevékenységek bázisa a lánckoronai ökomúzeum. Az egész projekt lényegi eleme, hogy a helyszín csatlakozott a Budapesttől a Balti-tengerig futó Amber Trail Greenway (Borostány ösvény Zöldút) kezdeményezéshez, mely összefogja és keresztpromotálja az ebben a sávban fekvő turisztikai erőforrásokat. (http://www.ambertrail.info/index.html)

Negyedik tengelyes jól működő gyakorlatot mutat fel az észak-skóciai Highland HACS. Innovatív megoldásuk lényege, hogy az átlagnál nagyobb alapterületű, de igen ritkán lakott akcióterületet „helyi akciópartnerség” (Local Action Partnerships) nevű alegységekre bontották, és ezen kisebb térségek számára jogköröket delegáltak. Mind a 11 saját büdzsével rendelkezik, és az akciócsoportnak jelent. Persze tevékenységük hézagmentesen illeszkedik a HACS vezetése által kidolgozott tervhez, de ez a stratégiai szint, míg az operatív munka a HAP-oknál, eggyel lejjebb zajlik.

Az összbüdzsét pedig gyakorlatilag megduplázták azzal a másik jó ötlettel, hogy egyszerre hívják le azt az RFT alapokból származó támogatási pénzekkel. (www.highlandleader.com)

A lap „Vidéki Polgárok” rovatában Sabine Weizeneggerrel közöl interjút, a dél-németországi Allgäu négy akciócsoportjának egyikéből, akik „Regionális Úttörők” címen futtatott projektjükben nyílt ötletversenyt tartanak, a legjobb ötleteket díjazzák, kiötlőiket helyzetbe hozzák. Részletek:

„Kezdettől fogva lelkesen támogattuk a felvetést, mert egy elég egyszerű módját nyújtotta annak, hogy olyan kezdeményezésekről halljunk, amelyekről amúgy sosem, és sok innovatív, kreatív emberrel találkozhatunk, akik mögött nincsen semmilyen platform.”

„A 2009-es Úttörők kiválasztása során a következő kategóriákban lehetett jelölni – jelentkezni: Társadalmi Hálózatok és Elkötelezettség, Kereskedelem és Mezőgazdaság, Oktatás és Kultúra, Életmód és Munka, Életminőség és Szabadidő.

Egy zsűri választotta ki a legjobb ötleteket. A győzteseket bemutatták a kempteni Kempodiumban, és a www.anstiftung-ertomis.de honlapon. Olyan mint egy talkshow, vagy panelbeszélgetés, azzal az eltéréssel, hogy nem vita zajlik, hanem az Úttörők prezentálják koncepciójukat a hallgatóság kérdéseire válaszolva.”

„Egy apró lökés kell csak, hogy aktivizáljuk az embereket. Egy indító szikra, mint egy ötletverseny, egy promóciós alap, vagy csak egyszerűen az, hogy valaki annyit mond, „Remek ötlet, folytasd!” csodákra képes. Az Úttörőink többsége nem tartja magát innovátornak. Ilyesmiket mondanak, hogy >>de hát amit mi csinálunk itt az tényleg semmi különös…<<.

Sok Úttörő egyszerűen nem az a fajta ember, aki hozzászokott a reflektorfényhez, vagy a magas pozíciókhoz. Többnyire >>hétköznapi<< emberek, akik kezet nyújtanak, akik megteszik, amit tenni kell! Mint egy pubtulajdonos egy regionális menüvel, egy diák civil elkötelezettséggel, vagy egy ökológiai értékrendet követő kereskedő. És ez egy újabb izgalmas szemponthoz vezet: az Úttörők a társadalom minden rétegéből és korosztályából jönnek!”

„Ha valaki igazán támogatni akarja az innovációt, akkor félre kell tenni a perfekcionizmust és elfogadni, hogy néha a dolgok rosszul alakulnak az innovatív projektekben. Mert ha abszolút biztos vagy benne már előre, hogy minden simán fog menni, akkor a projekted valószínűleg nem rossz, de nem különösebben innovatív.

Az innovációnak tesztpálya kell, és az azt támogató előírásoknak nem szabad azt implikálniuk, hogy a hiba megengedhetetlen. Azt kívánom, bárcsak a döntéshozók bátrabbak lennének ezen a területen.”

A majd’ hatvan oldalas magazin második felében további megközelítésekkel járják körbe az innováció fogalmát, mint például:

- kohéziós politika
- LIFE program a természeti örökség megóvásáért, hortobágyi példával
- PROGRESS program a szegénység, diszkrimináció ellen, az egyenlőségért és munkalehetőségekért
- DG INFSO program a szélessávú internetelérés vidéki terjeszkedéséért
- RAPIDO kutatási projekt, egy újabb jó mintákat gyűjtő program a vidéki innovációért

Az EU Rural Review az Európai Vidéki Hálózat gondozásában jelenik meg, itt lehet regisztrálni az elektronikus verzióra, és itt pedig minden számot nyomtatásban, egy példányban, ingyenesen meg lehet rendelni.