Zöldutak Módszertani Egyesület

// november 23rd, 2010 // 2010, Archívum

Pletykapadok, parkolók, játszóterek

„Sugaras” utak az Ipoly-mentén
Sorozatunkban azokat a szervezeteket, csoportokat, civil kezdeményezéseket mutatjuk be, melyek az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete területén, vagyis a Belső-Cserhát lankái közt és az Ipoly mentén turisztikai, vidékfejlesztési, kulturális tevékenységükkel hozzájárulnak e táj népszerűsítéséhez, értékei megőrzéséhez, kultúrája alakításához.

Dombai Gábornak, Drégelypalánk polgármesterének kezdeményezésére jó öt éve hozta létre kilenc település, Borsosberény, Dejtár, Drégelypalánk, Hont, Horpács, Ipolyvece, Nagyoroszi, Patak, Pusztaberki a „Sugárkankalin” Turisztikai Egyesületet, majd két évre rá Érsekvadkert is csatlakozott.

Pásztor Ildikót, turisztikai koordinátort, az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete elnökségi tagját kérdeztük az egyesület létrehozásának okairól, eddigi tevékenységéről, további terveiről.

− Hogy mi volt az ok? Egyszerűen megfogalmazva, összefogva, közösen többet tudunk elérni, mint a települések csak magukban. Sikeresebben lehet pályázni, programokat szervezni. Magában kevés vonzereje lehet egy-egy falunak, de a kilenc település már jó eséllyel csalogat ide turistákat. Idő közben aztán Rétsággal és Balassagyarmattal, vagyis a mikrotérség két városával is jó kapcsolatokat alakítottunk ki, azokkal, akik a turisztika fejlesztésében, a helytörténetben, kultúrában ott tevékenykednek. Már a kezdetekben kis léptékű, de fönntartható fejlesztésekben gondolkodtunk, olyanokban, melyek reálisan megvalósíthatóak.

− Melyek voltak ezek?
− Mindenekelőtt a „zöldutak” kialakítása, s az ezekhez fölfűzött „zöldutas” programok.

− Nem biztos, hogy mindenki tudja, mit is jelentenek ezek a „zöldutak”.
− Az országban másodikként kapcsolódtunk ehhez az egyébként Európában már elterjedt turisztikai kezdeményezéshez, mely egy-egy tájegység természeti és kulturális értékeit úgy igyekszik bemutatni, hogy közben a környezetre is figyel, nem átalakítja, nem szennyezi, hanem úgy igyekszik fejleszteni a turizmust, hogy mindezeket az értékeket megőrzi. Épp ezért hajdan használt vasútvonalak mentén, természetesen kialakult gyalogösvényeken, kis forgalmú mellékutakon vezet a kirándulás, amelyek nem vesznek igénybe gépjárművet, s olyan eszközökkel (bicikli, görkorcsolya, vagy épp a saját lábunk), melyek nem szennyezik a környezetet. A másik fontos szempont, hogy a kirándulások, túrák során a vidékre jellemző kulturális értékeket, irodalmi, néprajzi, történelmi emlékhelyeket, élő hagyományokat, a tájegység gasztronómiai értékeit, mint egy-egy gyöngyszemet fölfűzünk erre az útra.

− Ha jól gondolom, a tavaly októberi kerékpártúrájuk ilyen volt.
− Egész pontosan Irodalmi és Művészeti Túrán vehettek részt az érdeklődők. Felkerestünk kulturális, irodalmi és képzőművészeti emlékhelyeket, az egyesület településein élő és alkotó művészeket, írókat, költőket, közösen emlékeztünk történelmi, helytörténeti emlékhelyeken. Mindehhez kapcsolódtak, kiállítások, kisebb koncertek, előadások. Az első állomás Borsosberényben volt, a Művelődési házban több témakör köré csoportosított kiállítással, népi kézimunkák, hímzések, gobelinek, festmények, ceruza és krétarajzokat mutatott be Demeter Károlyné, a helyi Nyugdíjas Klub vezetője.

− Eszerint nem csupán az alkotókra, de a helyi civilekre is számítanak.
− Természetesen, ez kitüntetett szempont, hisz a vidék kulturális életéhez a lelkes gyűjtők, a néprajzi tárgyak föllelői, és persze ezek ma is élő alkotói szervesen hozzátartoznak.

− Néhány más állomást is említene?
− Drégely vára volt a következő célpont. Természetesen az őszi erdőn át. Itt Teszáry Károly, a Drégelyvár Alapítvány elnöke beszélt a vár történelméről, múltjáról és jelenéről. Aztán a vár hőséről, Szondi Györgyről hallhattunk érdekességeket Végh József helytörténésztől. Majd Nagyoroszi római katolikus templomában a Ferences Rend 800. évfordulója alkalmából készített Szent Ferenc textilképről beszélt alkotója, Záhorszky Mónika. Végül utolsó állomásként Honton szüreti felvonulást láthattuk, kisebb vendégvárás következett aztán tánc, majd Kolozsvári Grandpierre Miklós festő-, szobrász- és grafikusművész új galériáját néztük meg. Aztán egy másik képzőművészeti tárlat következett, Egyházy Gábor keramikusművész műhelyében. Közben persze azt is meg lehetett tudni, miként vállalták az elvonult, alkotói életet a képzőművészek, miként változtatták meg korábbi életüket, milyen sajátos technikát alkalmaznak, vagy épp, hogy milyen gyerekfoglalkozások, alkotótáborokat szerveznek.

− Mindebből az tűnik ki, hogy egy-egy ilyen út nem csak a helybéliek érdeklődésére tart számot. Hiszen gondolom, ezeket a mestereket a környékbeliek ismerik.
− Nem feltétlenül, és nem mindenki. Másfelől pedig mostanra szép számmal érkeznek hozzánk a fővárosból is, de más vidékekről is vendégek, sőt, ők teszik ki a kirándulók zömét. Idén októberben szintén lesz ilyen utunk, de már két napos, s bizony jelezték korábbi túrázók, hogy újra jönnek, s persze viszik a hírünket barátaiknak, ismerőseiknek.

− Mennyire tudják bevonni a településen élőket a programjaikba?
− Szerencsére mára mindenki fölismerte, hogy érdeke a turizmusban való részvétel. A kilenc polgármester mellett mindenütt van egy-két olyan tag, aki a szervező munkát végzi, ismeri a helyi értékeket, ismeri a helyi tanárokat, clubvezetőket, a művelődési központok munkatársait, szállásadókat, helytörténészeket, vendéglátókat, alkotókat, plébánosokat, tájházak vezetőit, gyűjtőket, turisztikai referenseket, szóval sorolhatnám, ki mindenkit, akikkel épp a nagy programjaink révén egyre elevenebb és folyamatos a kapcsolat.

− Lassan hat éve működnek. Milyen eredmények vannak az egyesület mögött?
− Megnyitottuk 2006 szeptemberében az ország első zöldútjait: a Duna-Ipoly Zöldutat és az „Örökségeink Útján” Zöldutat. 2007 óta minden évben közös biciklitúrára hívjuk a Börzsöny környékén élőket. Az elmúlt évben közel 180-an vettek részt a kerékpártúrán. Térségünket több alkalommal mutattuk be kiállításokon, vásárokon (Utazás Kiállítás, Leader-expo, Kapolcs, Megyenap, fesztiválok, turisztikai rendezvények, „szomszédolás” stb.) Évek óta közös kulturális-turisztikai rendezvénynaptárt állítunk össze a települések részére. A kerékpártúrán kívül még két közös programunk van: Elkezdődött a helyi termékeket előállítók (kézművesek, méhészek, gyümölcstermelők, iparművészek stb.) feltérképezése, adatbázisok készítése. Öt év elmúltával szükségessé vált a turisztikai „attrakciók”, programcsomagok összeállítása, kidolgozása is a növekvő forgalom színvonalas vendéglátására.

Emellett minden év áprilisában tartjuk a „Művészetre Hívás Napját” amelynek keretében a településeinkre látogatók művészeti, vagy művészetekhez kötődő tevékenységet végeznek. (zene, tánc, irodalom, kézműves és alkotóházi tevékenységek, tárlatok, felolvasás, előadások, koncertek stb.)

− Melyek a további terveik, s honnan kapnak ehhez segítséget, esetleg anyagi támogatást?
− Egyfelől pályázunk folyamatosan, többek közt a LEADER programon is, szeretnénk további tájékoztató, turisztikai kiadvánnyal előállni, melyben komplett programcsomagok, adatbázisok szerepelnének, szeretnénk a honlapunkat is fejleszteni. Sok segítséget kapunk Víg Tamástól, a Turisztikai Desztinációs Menedzsment koordinátorától, jó a kapcsolatunk az Ökotárs szervezetével is, de a helyi turisztikai referensekkel, többek közt a Balassagyarmaton tevékenykedő Leszák Andreával. Távlati terveink között szerepel a zöldút, mint tematikus útvonal kidolgozása, fejlesztése, tartalommal megtöltése, további útvonalak kijelölése. Az óvodai, iskolai oktatás kiegészítése mellett, a fiatalok szemléletének formálását és a természetvédelmi ismeretek bővítését is célul tűztük ki: kirándulások, madármegfigyelések, rendhagyó órák, kerékpártúrák szervezése, kapcsolatfelvétel az erdei iskolákkal.

Tervezzük a térségre jellemző népszokások, népdalok, hagyományok összegyűjtését. Távlati célunk, hogy az idelátogatók minél több időt töltsenek el a térségünkben, fedezzék fel a kevésbé látogatott természeti értékeket. Ismerjék meg mindazokat a lehetőségeket, amelyet a térség nyújt számukra: természetjárás, egészséges életmód, természeti, táji örökségünk védelme, megismerése, megőrzése. Az évek során a korábban egymással kevésbé együttműködő települések között egyre intenzívebb a kapcsolat, ösztönzőleg hatnak egymásra. A közös rendezvények kedvező hatást gyakorolnak a helyiek identitásának erősödésére. Az elégedett turisták pedig hírét viszik az itt szerzett élményeiknek, s egyre gyakrabban bukkannak fel elszármazott lakók, újabb iskolás csoportok, kerékpárosok. Mindez azt jelenti a helyieknek, hogy érdemes szálláshelyet kialakítani, vállalkozást fejleszteni, helyi termékekkel foglalkozni. Érdemes önkéntesként hozzájárulni a programok szervezéséhez, lebonyolításához.

*

Leader rendezvények az Ipoly-mentén

Noha még nincsenek meg az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program IV, LEADER tengelyének határozatai, néhány pályázó már önerőből megvalósította a „Rendezvények” jogcímre beadott tervét. Terényben fogathajtó versenyt, Szügyben hagyományőrző falunapot tartottak, Szécsényben pedig romanap volt szeptember 19-én.

Sikeres volt a terényi fogathajtás, szép számmal jelentek meg érdeklődők augusztus 20-21-én. Mára már hagyomány a verseny, a házigazda, Koplányi Őrs, a Joker Futsal és Lovas Club elnökének elmondása szerint évről-évre több nézőt és versenyzőt vonz ez a szép hagyományőrző viadal.
Noha a szügyiek kifogták a rossz időt, az mégsem tudta kedvüket szegni, kitettek magukért a főzőverseny résztvevői is, akárcsak a meghívott népzenei együttesek, a helyiek, a csesztveiek, a marcaliak, s közben az iskola udvarán folytak a kézműves foglalkozások és egyéb gyerekprogramok egész estig, a napot pedig hajnalig tartó bál zárta.
Harmadikként Szécsényben tart a roma napot a kisebbségi önkormányzat egész napos programokkal, kulturális és sporteseményekkel, a nap végén pedig bállal.

*

Újuló falvak

Jó néhány településen elkezdődtek az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelyének keretében megnyert pályázatok beruházásai. Cikksorozatunkban ezeket járjuk végig: hol, mit, miért gondoltak fejleszteni.

Pletykapadok, parkolók, játszóterek, megújult műemlékek, vízelvezető csatornák, járdák, virágágyak szépítik Alsópetény, Varsány, Piliny és Ludányhalászi köztereit.

Csak azért e négy települését, mert bár többen nyertek a pályázatokon, részint egyéb munkák, részint az esőzések, részint a közbeszerzési kötelezettség miatt még csak ezekben a falvakban fejeződtek be, vagy kerültek a befejezéshez közel a munkálatok. Szügyről korábbi írásunkban már beszámoltunk, egyéb településeken, mint például Dejtár, Érsekvadkert, Hont, Nagylóc például még érdemben nem tudtak nyilatkozni az önkormányzat vezetői arról, mikor látják befejezhetőnek a beruházásokat.

Megszépült patakpart Petényben

Alsópetény talán az egyik leggyorsabban fejlődő település a gyarmati kistérségben, Lajula Imre, a település polgármestere a falu központjában mutatta meg, mit is újítottak föl Petényben.
− Ezek a mostani fejlesztések egy már lassan nyolc éves tervbe illeszkednek. Amit itt lát, a megújult polgármesteri hivatal, s a szemben lévő épület mind az elmúlt években lettek kialakítva, idén az új buszforduló, a burkolat, a szemetesek – mutat körbe a főtéren, melynek közepén egy kialakított kis szabadtéri múzeum áll a hajdani paraszti élet kellékeivel.
− Igen, ez is új gyűjtés, saját erőből hoztuk létre. Persze folyamatosan pályázunk, e nélkül manapság nehezen tud fejlődni egy-egy falu. Meg a befektetők, vállalkozók nélkül. Hála istennek, egyre többen látnak fantáziát Petényben. Ma nincs sok autó, de hétvégéken a Hármaskönyv Fogadó előtt már bajos parkolni, ezért is volt az egyik legfontosabb része a mostani beruházásnak az új parkolók kialakítása a patak partján.

Ott jártunkkor a patakpart és a házak között még folyt a parkosítás, az egyik utolsó munkálat volt ez, amit az esőzések késleltettek.
− Fontos a beruházásban, hogy ezt a területet be kellett csövezni, ugyanis mélyebben fekszik, így a talajvíz már a patakba folyik. Csak mikor már ezzel végeztünk, kezdhettük el a fásítást és az emlékmű környékének kialakítását. Mindezekkel kezd hasonlítani a falu központja ahhoz, amit megálmodtunk.

Virágos Varsány

Varsány szintén megújulva készül a közelgő, augusztus 7-i Lepényfesztiválra és Vadásznapra. Az egyik legfontosabb beruházás itt is a parkoló kialakítása, illetve az azt övező kerítés fölépítése volt.
− Mára sok autó érkezik a közösségi rendezvényekre, szükségessé vált ezek elhelyezése – kezdi Bárány Erzsébet, a település jegyzője. − Három évvel ezelőtt indítottuk útjára a Lepényfesztivált, de szintén sokakat vonzanak a Muzsikáló Templomkert koncertjei, miként a Mihály napi búcsú is. Épp a vendégvárás miatt kezdtünk el töprengeni, miként szépítsük Varsányt. Olyasmit szerettünk volna megvalósítani, ami harmonizál a tradíciókkal küllemében is, s egyúttal tényleg funkciója van, kiszolgálja a helybélieket és a vendégeket. Így jött a pletykapadok ötlete, no meg a virágágyaké, a köztéri virágládáké, és így a faluképbe illő, s egyúttal turisták eligazodását segítő oszlopos utcatábláké, mindez pedig kiegészült a fából ácsolt buszmegállókkal.

Mivel utófinanszírozási rendszerben működött a pályázat, a Varsány Fejlődéséért Közalapítvány segítségével tudta megoldani a település. Terveik szerint a III. Lepényfesztiválra minden vállalássukkal elkészülnek, ám a meglévő fejlesztéseket már most is élvezik a helybéliek.

Játszóterek az Ipoly-mentén

Ludányhalásziban és Pilinyben egyaránt új, az Európai Unió szabványainak megfelelő játszótereket alakítottak ki a települések, s bár a hivatalos átadásuk még nem történt meg, a gyerekek már birtokukba vették azokat.

− Nálunk is késleltette a beruházást az időjárás, de mára elkészült a játszótér – meséli Bagó József, Piliny körjegyzője −, elvileg gyereknapon szerettük volna átadni, de szimbolikusra sikerült az ünnepség, mert akkor is szakadt. Szerencsére viszonylag sok gyerek születik a faluban, így érthető, hogy e mellett a beruházás mellett döntöttünk. És persze azért is, mert viszonylag kis költséggel, nagyjából négy millió forinttal meg lehetett oldani a fejlesztést. Egy ekkora településnek, amely ilyen kevés pénzből gazdálkodik, s ennyire feszített a költségvetése, előre megfinanszíroznia a pályázatokat nagyon nehéz. Nem tudunk fél éveket várni a kifizetésekre, mikor a rezsiket is bajos kikalkulálni – sorolja már a pályázatokkal kapcsolatos egyik legáltalánosabb önkormányzati problémát.

Ludányhalászinak szintén kijárt a természet okozta gondokból, itt közel az Ipoly, itt-ott még mindig állt a víz a mélyebben fekvő kertekben.
− Ennek ellenére szinte teljesen be tudtuk fejezni a munkákat – mondja a telefonban Kovács Imre, a település polgármestere –, pedig az árvízvédelemnél minden kézre szükségünk volt. A hivatalos átadás a következő hetekben lesz majd, persze a gyerekek már birtokba vették a játszóteret, legalábbis akkor, mikor épp nem dolgoznak ott a munkások. Hogy miért gondoltunk egy gyerekpark kialakítására? Szerintem ezt nem kell nagyon magyarázni. Remélem még sokáig lelik örömüket benne a srácok.

A most folyó, s a közeljövőben elkezdett fejlesztésekről is folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat, így például a becskei, vadkerti, nagylóci faluközpont, a dejtári művelődési ház, a rimóci templomtér megújulásáról, Hont, Őrhalom leendő játszóteréről, Patak többfunkciós parkjáról, a Szügyi Katolikus templom megszépüléséről, összesen tizennyolc település falumegújítást és falufejlesztést célzó kisebb-nagyobb beruházásairól.

Szüretre új faluközpont Szügyben

Szügy polgármesterével, Markó Antallal, mint az Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete elnökével beszélgettünk az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelyének keretében megnyert pályázatok beruházásairól, az eddig elért eredményekről, s e beruházások jelentőségéről a térség számára.

− Hogy miként kapcsolódhatnak a falumegújítási tervek a térség egészének fejlesztéséhez, szerintem egyértelmű – kezdi mondandóját −, habár a legégetőbb gondjainkat nem a faluközpontok fejlesztése fogja orvosolni. A közterek, parkolók, parkok, virágágyak, használható buszmegállók létesítése leginkább a falusi turizmus előrelendítésének igényéhez kapcsolható. Márpedig ez a LEADER egyesület minden településén megfogalmazódó igény. Nem szorul magyarázatra, hogy egy idelátogató közérzete mennyire fontos. Ki marad szívesen egy olyan helyen, ami lerongyolódott, gazdátlan? Márpedig csak akkor van esély arra, hogy megtekinti egy-egy település értékeit, netán belekóstol a helyi specialitásokba, ha nem fut át rajta.

− Gondolom, a szügyiek is üdvözlik a fejlesztéseket.
− Hogyne! És ez is fontos szempont, még a turisták becsalogatása miatt is, hogy egy-egy vendéglátónak nem kell szégyenkeznie a faluja miatt. Meg egész egyszerűen, más az emberek közérzete, és ez utóbb visszasugárzik az erre látogatókra is. De érinti ez a közösséget akkor is, mikor egy-egy falunapnak, megemlékezésnek méltó helyét látja. Aztán pedig az sem mindegy, hogy egy-egy beruházó milyen környezetet lát, mikor megbeszélésre érkezik. Egy magára és jövőjére adó településen nagyobb bizalommal költi a pénzét. Szóval, még ha a közvetlen gyakorlatban nem is „hasznos” a falumegújítás, áttételesen érzékelteti egy település jövőjének lehetőségeit.

− Szügyben milyen fejlesztések zajlanak?
− Kiépítettük a buszmegállók beállóit, a katolikus templom előtt egy hangulatos parkot alakítunk ki közvilágítással, kandeláberekkel, padokkal, s mindezeket korszerű, tetszetős burkolat, s járdák kötik össze. Tulajdonképp a faluközpont egészét érinti az átalakítás, hiszen átellenben, az út másik oldalán áll a Simonyi-kastély megmaradt része, a két őrépület és a kapu, valamint az előtte lévő emlékmű. Eleve úgy készíttettük a terveket, hogy a meglévő értékekkel az új beruházás harmonizáljon.

− Végigjárva más nyertes településeket, azokhoz képest az itteni beruházások eléggé előrehaladottak.
− Valószínűnek tartom, hogy másutt a beruházás mértéke meghaladta a tizenöt millió forintot, ezért közbeszerzési pályázatot kellett kiírniuk. Nálunk nyolc-kilenc millió forintos a fejlesztés. Másfelől, a tavaszi viharok, árvizek sok helyütt hátráltathatták az építkezéseket, el tudom képzelni, hogy némelyik település vezetésének voltak nagyobb gondjai is. Persze erről őket kell megkérdezni.

− Itt mikor fejezik be a munkákat?
− Úgy tervezzük, hogy szeptember végére elkészülünk. Remélem a szüretre átadhatjuk a helyieknek a megújult közteret, s akkor már az új parkban ünnepelhetünk.

Forrás: Ipoly-menti Palócok Térségfejlesztő Egyesülete